A Kaposvári Biennáléra igyekszem mindig eljutni. Persze nem sokra tudok, egy napra, idén szerdán voltam.
Először a rendező Kolibri Színház csecsemő produkcióját láttam a Hengergőt.
 |
| A képen Szívós Károly és Török Ági |
Hát...nem tudom. Ez a csecsemű dolog még nem lopta be a szívembe magát. Sok előadást láttam már, nem igazán érzem azt, hogy ez lenne a színház jövője, habár gombamód szaporodnak a legkisebbeknek szánt előadások és minden bábszínház tartogat már csecsemők, 3 év alattiak számára előadást. A Hengergő klisékből építkezett, zeneileg, látványilag nagyon gyenge volt, és a gyerekek is unták. Nagyon.
Igazi felfrissülés volt ezután a Gólem Színház GóleMeséje! Lendületes, fiatalos, fülbe mászó zenével, iszonyatos energiával, érdekes mesefűzérrel. A nézők, akik már inkább 4-5.osztályosok lehettek rengeteget kacagtak, mentek, meneteltek az előadással végig, amely mindig tartogatott számukra egy kis meglepestést. Mindezt meg is hálálták, sosem lankadt figyelmük!
 |
| A Méhecske és virágai |
 |
| A GóleMese sok izgalmat rejt |
Végül, de nem utolsó sorban egy küldföldi előadás következett szavak nélkül. A Teatro Paraíso Xocolat című darabjában egy komplett csokigyárba térhetünk be, ahol minden a helyén van, remekül működik. Vagy mégsem??? Mi történik, ha jön egy kevésbé pedáns munkatárs, aki nem átall kotyvasztani a remekbe szabott cukrászdában? Csoki!!! Sok, sok mindenféle formában, kinézetben, ízben! A remekül megválasztott színészi csapat remekül, olajozottan működött együtt, a nézőtér vidám hancúrozással fogadta, hogy a csoki igazi, rendeltetésszerű használatát: nemcsak ehető, de kenhető, rajzolható, nyalható!
 |
| Szövevényes a csokigyár |
 |
| Nyaljuk! |
